Egy szezon Ausztriában – amit a vendégek nem látnak😏

Első nap reggel 6-kor kezdtem. A konyhában már ment a kávéfőző, a szakácsok fél szavakból értették egymást. Én meg ott álltam, a kis jegyzetfüzetemmel, és próbáltam megjegyezni, hogy "Melange" nem sima kávé, és hogy "Kaiserschmarrn" nem palacsinta.

A vendégek jöttek, mosolyogtak, kérdeztek – németül, gyorsan, néha türelmetlenül. Az első hét nehéz volt. De aztán valami átkattant. Megtanultam, hogyan kell visszakérdezni, hogyan kell mosolyogni akkor is, ha fáradt vagyok. És jött a borravaló. Egy-egy "Danke schön" után 5 euró az asztalon – ez sokat számított.

A szezon végére már tudtam, mit jelent "Stammgast", és hogy a vendégek nem csak ételt, hanem figyelmet is rendelnek. Ez nem csak munka volt – ez egy iskola, emberségből.